Valamikor egyetemista éveim egyik őszén mikor visszaérkeztem iskolámba, évfolyamtársaim megkérdezték merre nyaraltam nyáron? Büszkén válaszoltam Baján voltam, ki sem tettem onnan a lábam! Némi elnéző mosollyal kezdték el mesélni, miféle helyeken voltak és töltöttek el 5-10 napot. Nem értettem őket, ők meg engem!

Mentségükre szolgáljon ők akkor még sosem jártak Baján, nem tudják milyen kellemes hangulata van a városnak, milyen nagyszerű és az életet élvező emberek élnek errefelé, sosem látták a Sugovica homokját, pompás tündéreit, nem tudják milyen egy dunai homozátony, főleg kisvíznél, és amikor rajtad kívül szinte senki sincs ott, csak maga a természet, a méltóságteljesen hömpölygő folyó, a kellemes forró szellő, a pazar napsütés, a halak, a madarak, néhány ladikjával arra pöfögő horgász. Nem tudják milyen érzés ülni a egy kőhányás végén, a folyó közepén, nem tudják milyen érzés egy ladikban csorogni, vitetni magunkat a vízzel, a part közelében vagy akár kellős középen.

Azóta persze már ők is jártak Baján, értékelik azt ami e város megkülönbözteti a többitől, és én is jártam másmásfelé, belátom szebbnél szebb tájakkal, bájos városokkal van tele a világ, de kis hazánkban ehhez foghatót máshol mégsem láttam.

Viszonylagos fiatalságom ellenére mégis nagyon sok évet töltöttem el itt, rengeteg élmény köt a városhoz, miközben az rengeteget változott, sajnos nem mindíg előnyére, rengeteg olyan régi hangulat tűnt el, ami már csak fényképeken és azon szerencsések emlékezetében él akik még részesei voltak. Így van ez mindenütt? Nem hinném.

Mikre gondolok? Például :

• a gesztenyefáktól pompázó Jelky és Csermák tér, Szent Antal utca
• a régi hangulatos csónak kikötők,
• néhány eltűnt vendéglátóhely: Fehér hajó söröző, ...
• és még sorolhatnám...